Nové Hrady – Város határok nélkül
A város közvetlenül az osztrák határon fekszik, ezért napjainkban „határok nélküli városként” emlegetik. A szomszédos ország mindössze két kilométerre található. Az érkezés azonban egy 541 méteres tengerszint feletti magasságba történő emelkedéssel kezdődik – csak ezután tárul fel a Novohradské-hegységben fekvő település, melynek történelme a 13. századig nyúlik vissza.
Már egy 1279-es adásvételi szerződésben szerepel egy birtokos neve „a várakból” ragadványnévvel, ami arra utal, hogy már akkor körvonalazódott egy gótikus vár építése, mely az államhatár védelmét szolgálta volna.
A vár, kastély, templom, kolostor, a Buquoy-család sírboltja, kovácsműhely, tímárműhely, a Rezidencia, barokk patika és városkapu mellett a várost körülvevő lankás táj is figyelmet érdemel – a Buquoy nemesi család által tudatosan alakított, szépített buquoyi tájrészek zöld övezetekként veszik körül a várost.
A történet szinte minden mozzanatában jelen vannak a Rožmberk- és különösen a Buquoy-család tagjai. A huszita háborúk idején, 1425-ben a várat elfoglalták és felgyújtották. Ugyanez történt 1467-ben Zdeněk ze Šternberka ostromakor is. A Rožmberk-ház 1611-es kihalása után a vagyont a Švamberk-család örökölte.
A rendi felkelés idején a várat Károly Bonaventura Buquoy tábornok foglalta el, aki a várossal együtt hadiszolgálatai fejében kapta meg. Ezután kezdődtek meg az átfogó helyreállítási munkálatok, amelyek a vár mai formáját eredményezték. A vár már nem szolgált lakóhelyként, hanem grófi erdészet, hivatalnoki lakások és Buquoy-levéltár céljára lett átalakítva.
A régi Buquoy-rezidencia épülete a főtér keleti oldalát foglalja el. A komplexum 1634–1635-ben alakult ki a grófnő, Marie Magdalena Buquoy (született di Biglia) kezdeményezésére, aki 1626-os érkezésekor visszautasította, hogy az elavult várban lakjon.
A Rezidencia szabálytalan alaprajzú épületegyüttes volt, két belső udvarral, istállókkal, fatárolókkal, kocsiszínnel, személyzeti lakásokkal és hivatalnoki irodákkal.
A Buquoy-család a 19. század elejéig lakta a Rezidenciát, majd átköltöztek az új kastélyba. Ekkoriban a Rezidencia fényűzően volt berendezve. 1945 után az erdőgazdaság használta, ma pedig teljesen felújítva wellness szállodaként és étteremként működik.
Az őrvár, amely egy meredek szirtre épült, mély árokkal, 2000 óta a Nemzeti Műemlékvédelmi Hivatal kezelésében van. Udvarát jó akusztikája miatt nyaranta koncertekre és szabadtéri színházi előadásokra használják. A vár kiállításán egyedülálló fekete üveg – hialit – gyűjtemény tekinthető meg.
A város másik végén, a határ felé található a kastély. Ez egy klasszicista stílusú, háromszárnyú, kétemeletes épület, amelyhez az oldalszárnyakon egyemeletes toldalékok kapcsolódnak. 1806–1945 között a Buquoy-család rezidenciájaként szolgált. Ma a Cseh Tudományos Akadémia Mikrobiológiai Intézete a tulajdonosa.
A határok nélküli várost napjainkban a Nové Hrady-i Múzeum aktuális kiállítása is dokumentálja, amelynek része a Vasfüggöny szabadtéri skanzen is – közvetlenül az államhatáron. A skanzen kiállítása a Határőrségnek, a vasfüggönynek és az azzal kapcsolatos történeteknek szentelt.
További információ
Híres személyek:
- Károly Bonaventura Buquoy (1571–1621) – kamarás a spanyol udvarban, 1618-ban sereggel érkezett és megkapta a Peter Švamberk-tól elkobzott birtokot. Részt vett a Fehér-hegyi csatában, és ő alapította a Buquoy-család cseh ágát.
- Jan Nepomuk Josef Buquoy (1741–1803) – a család azon tagja, aki a legtöbbet tett a város és környéke fejlődéséért. Tájrendezést végzett, támogatta az üveggyártást, és a Stropnice patak mellett természeti parkot alapított, amelyet feleségéről nevezett el Tereziino údolí-nak (ma: Terčina). A Szent Péter és Pál templomban van eltemetve.
Tippünk:
2014–2017 között felújították a közeli tó melletti Zevl-malmot és vízcsatornáját. Ma helyi „Zevlák” sör főzésére szolgáló minibrewery is működik itt.
Tudod, azt...
...a Buquoy-kriptában ma is nyolc koporsó található, benne hat Buquoy-családtag és a Cappy-családhoz tartozó rokonaik földi maradványaival? A Beneš-dekrétumok értelmében a családi vagyont elkobozták, és az utolsó családtag, Károly 1952-ben börtönben halt meg. A fellebbviteli eljárás során először felmentették, de az 1948-as kommunista hatalomátvétel után mégis bebörtönözték. A ma élő leszármazottak néha Németországból látogatnak el ide.
