Libějovicei régi kastély
A reneszánsz kastély eredetileg gótikus várként épült 1352-ben.
Libějovice első írásos említése 1264-ből származik, amikor a falu Tomáš z Libějovic tulajdona volt. 1389-ben Dobeš z Libějovic neve szerepel. A 14. század közepén telepedett le a Malovec család, akik a gótikus erődítmény építéséhez köthetők. 1559-ben Vilém z Rožmberka vásárolta meg a birtokot, és átépíttette négy szárnyú reneszánsz kastéllyá. Később a birtok Jan Zrinský grófhoz került, majd 1612-es halála után Jan Jiří z Švamberkához. A Fehér-hegyi csata után II. Ferdinánd király 1623-ban a konfiskált birtokot Károly Bonaventura Buquoy grófnak adományozta. 1651-ben Marie Magdaléna Buquoy grófnő megvásárolta a Čichticei birtokot. 1801-ben a Schwarzenberg család lett a libějovicei birtok tulajdonosa, de jelentős változásokat nem hajtottak végre. 1775-ben még fennmaradt a kastélyt körülvevő árok egy része. Az 1800-as leírás szerint a földszinten iskola működött (1861-ig), az emeleten a hivatalok és tisztviselői lakások kaptak helyet. 1805-ben engedélyezték a falak megsüllyedését megakadályozó munkálatokat. 1831-ben kisebb lakófunkciójú átalakítás történt, 1875-ben pedig vas kapcsokkal erősítették meg a falakat.
A régi libějovicei kastély kétszintes, négy szárnyú épület, központi udvarral, árokkal és földsánccal. Az északi homlokzaton és az északkeleti sarokerkélyen reneszánsz íves oromzat látható. A bejárat gótikus kapun keresztül történik, padlózata alatt felvonóhíd vájat található. Az átjáró és számos helyiség megőrizte a gótikus és reneszánsz árkádokat. Egyes helyeken gótikus kapuk is fennmaradtak.
A kastély történelmi hangulata időről időre magához vonzotta a híres vodňanyi irodalmi hármast: Julius Zayer, František Herites és Otakar Mokrý.
