Karmelita kolostor és a Kármeli Boldogasszony temploma
Kolostor Kostelní Vydříben
A kolostor épülete a 18. század közepén épült a Kostelní Vydří településen található Kármeli Boldogasszony zarándoktemplom mellett, hogy a zarándokok számára mindennap rendelkezésre álljanak papok. Az akkori kedvezőtlen társadalmi körülmények (a felvilágosodás és II. József uralma) azonban megakadályozták a szerzetesek érkezését. Feltehetően mezítlábas karmeliták lettek volna.
A Mária-kegyhely szolgálatát valójában csak 1908-ban bízták szerzetesi közösségre. A templom patrónusa, Bedřich Dalberg dačicei báró meghívta az osztrák karmelitákat, hogy vegyék át a templom és a plébánia lelkipásztori irányítását. Kezdetben német nemzetiségű testvérek közössége élt és tevékenykedett itt. 1921-től a második világháborúig csak egy, legfeljebb két cseh származású karmelita pap szolgált itt, mivel akkoriban még nem volt több cseh karmelita. A második világháború után ugyan kedvezőbb kilátások mutatkoztak, de a kommunista hatalomátvétel ezeket meghiúsította.
1950-ben a háromtagú helyi közösséget feloszlatták, és közülük csak egy, P. Melichar Karásek maradhatott Kostelní Vydříben. 1985-ben halt meg. Ezután a karmeliták – az eredeti hármas utolsó élő tagja, P. Metoděj Minařík, valamint azok, akiket időközben titokban fogadtak a rendbe – már csak zarándokként látogatták meg a helyet.
1989 társadalmi változásai után 1990 júliusától a brünni püspök ismét a karmelitákra bízta a kegyhely, a plébánia és a kolostor vezetését – egy új közösségre, melyet P. Cyril Vojtěch Kodet perjel vezetett. Jelenleg P. Václav Brož perjel vezetésével a közösséget további négy testvér alkotja: P. Gorazd Pavel Cetkovský, P. Norbert J. Žuška, P. Serafim J. Smejkal és br. Pavel Slováček. Az együtteshez tartozik a Karmelita Kiadó boltja is.
A Kármeli Boldogasszony temploma
A helyi birtokot 1694-ben vásárolta meg G. J. Butz von Rolsberg. Már akkoriban is azt mesélték, hogy a falu fölötti dombon, egy út menti kereszt körül különös fények jelentek meg. F. K. Slawata, a mezítlábas karmeliták rendjéből származó pap és szerzetes tanácsára Butz báró kápolnát építtetett a helyszínen, és elhelyezte benne a Kármeli Boldogasszony képét.
A zarándokhely további fejlődését a báró fia, Matěj Jindřich Butz segítette elő, aki alig harminc év után újjáépíttette a kápolnát. Fiai támogatták a zarándoklatok és az építkezések fejlődését, így sorban felépült a kolostor, a templomhajó, a kerengők és a háromkapus kőkerítés. A templom 1787 és 1789 között épült.
A zarándokhely fennállásának 200. évfordulójára a testvérek – a már említett Josef Ignác és Jan Matěj – megrendelték az egész templom kifestését Mária- és karmelita témájú freskókkal. A templomban padok és gyóntatószékek találhatók, a régi berendezésből megmaradt a keresztelőmedence, a szószék és két mellékoltár – a Szent Kereszt és Nepomuki Szent János oltára. A II. vatikáni zsinat liturgikus reformját követően ambó és a nép felé fordított oltár került beépítésre.
